Mi a Parkinson kór?
A Parkinson kór a nevét James Parkinson londoni orvosról kapta, aki 1817-ben publikált esszéjében reszketeg hűdésnek nevezte a tüneteggyüttest. Az 1960-as évek elején Arvid Carlsson svéd kutató fedeztek fel, hogy a háttérben az agyi ingerületet átvivő anyagok egyike – a dopamin hiánya van. Ezért 2000-ben Nobel-díjat kapott. Kórszövettanilag a substantia nigra pars compacta-nak nevezett területén a dopamint termelő sejtek pusztulása, a melanin tartalmú dopaminerg neuronok számbeli csökkenése, jellemző.
Négy legfontosabb tünete:
- a remegés (tremor), ami végtagokban, arcon jelentkezhet;
- az izomfeszülés (rigor) a végtagokban és a törzsizomzatban;
- a mozgások meglassulása (bradykinesia) és
- az egyensúlyzavar
A Parkinson-kór progresszív jellegű, de az állapotromlás mértéke egyénenként nagyon változó. Nem fertőző, öröklődésre utaló hajlamot csak fiatalkori kezdetnél igazoltak. Hasonló tüneteket okozhatnak más betegségek is – olyankor parkinsonismusról beszélünk. Elkülönítő diagnózis szempontjából parkinsonizmust a Parkinson kór mellett a
„parkinson-plusz” szindrómák (Multiszisztémás Atrófia, Progresszív Szupranukleáris Parézis, Kortikobazális Degeneráció) és másodlagos parkinson-szindrómák okozhatnak (vaszkuláris elváltozás, daganat, mérgezés, stb. következtében). A pontos diagnózist nehezíti, hogy a Parkinson-kóros betegek 30 %-ánál nem jelentkezik tremor.
Hogyan kezelhető?
A tudomány jelenlegi eredményei alapján a betegséget nem lehet teljesen meggyógyítani, azonban megfelelő gyógyszeres és – szükség esetén – sebészi kezeléssel igen jó eredmények érhetők el, a panaszt okozó tünetek csökkenthetők, akár meg is szüntethetők. Kezdeti stádiumban az úgynevezett “dopamin agonista” szereket alkalmazzák. Ha ezek hatása nem elégséges, akkor a dopamint helyettesítő kezelést kell elkezdeni. Az ilyen készítmények hatóanyaga az L-dopa, melyek rövid és hosszúhatásúak is lehetnek. Az L-dopa kezelést az 1960-as évek végétől alkalmazzák, a betegek legalább 75 %-ánál eredményes. Nem minden tünetre hat egyformán. Leghatásosabban a mozgások meglassultságát és az izomfeszülést befolyásolja, a remegést kevésbé. Egy bizonyos kezelési idő elteltével a terápiás adag emelésére lehet szükség.
Több éves kezelés után a mozgás teljesítmény ingadozása, ú.n. gyógyszer-okozta túlmozgások – diszkinézisek jelentkezhetnek.
A túlmozgások megjelenése során már javasolt a műtét.
Sebészeti beavatkozást követően esetleg csökkenthető a gyógyszeradag. A betegek kezelésében a gyógyszerek mellett nagy szerepe van a gyógytornának, a mozgásterápiának. Fejlett országokban hangsúlyt helyeznek a pszichoterápiára. Új kezelési eljárásnak számít a koponyán keresztül végzett transzkraniális egyenáram ingerlés – tDCS.
A gyógyszerek hatását, a felszívódás gyorsaságát befolyásolja a táplálkozási rend. Éhgyomorra bevett gyógyszer gyorsabban hat, de nem minden gyógyszert ajánlatos éhgyomorra szedni. A fehérjeszegény étrend meggyorsítja a felszívódást, meghosszabbíthatja a gyógyszerhatás idejét.
A fentiekből következik, hogy minden betegnek az optimális eredmény érdekében komplex egyéni kezelésben kell részesülnie. A kezelési módszerek kombinálása a beteg állapotától, a tünetektől és a betegség súlyosságától függ.
