Gerinc pacemaker – stimuláció – műtéti típusok
A gerincvelő stimuláció (spinal cord stimulation -SCS) nem roncsoló, és szabályozható neuromodulációs módszer, amelynek során a gerincvelő hátsó kötelét elektromosan ingereljük, ezáltal csökken, vagy megszűnik a fájdalomérzet. Nevezik még gerinc-pacemaker beültetésnek, vagy hátsó köteg stimulációnak (dorsal column stimulation – DCS), mivel a gerincvelő felszálló hátsó kötege felé helyezzük az elektródá(ka)t. A pacemakert a has oldalsó felszínén ültetjük a bőr alá. A gerincvelő-stimuláció elméleti alapjait a Melzack és Wall által 1965-ben kidolgozott „fájdalomkapu-elmélet” adja, az első ilyen műtétet még 1967-ben végezték kezdetleges technikával. Az elektródák gerinccsatornába juttatásához a tűszúráson keresztül alkalmazott technika a gyakoribb. Amennyiben ez nem lehetséges, a nyitott sebészi módszerrel, gerincműtét során elvégezhető a gerincburok fölötti (epiduralis) térbe ültetés és rögzítés. A korszerű impulzus generátorok (pacemakerek) már újratölthetők, érzékelik a beteg fekvő vagy álló pozícióját, bizonyos beállításokkal MR vizsgálat is végezhető.