A Parkinson-kór kezelése során egyéni gyógyszeres beállítás, szükség esetén kombinált kezelés szükséges. A kezelési módszerek kiválasztása a beteg állapotától, a tünetektől, a gyógyszerek hatásától, esetleges mellékhatásától és a betegség súlyosságától függ.
Egyik legfontosabb irányelv, hogy a terápiát a betegség előrehaladásával változtatni kel, hogy a legjobb életminőséget nyerhesse a páciens. Fontos tudnivaló, hogy jelenleg még nincs a birtokunkban olyan bizonyított kezelés, ami a betegséget szöveti szinten tudná befolyásolni. Csupán a következményeket, a tüneteket tudjuk kezelni vegyi és idegi ingerület átvitel szintjén.
A dopamin rendszer működésének lényege, hogy a dopamin nevű ingerületet átvivő anyag érzékeléséhez, felfogásához strukturális elemek, receptorok szükségesek. Ezek alakítják át a vegyi jelet ingerületté. A rendszer működésében akkor is zavar van, amikor nincs elégséges dopamin – ilyenkor Parkinson-kór alakul ki. Másrészt az idegsejtekhez tartozó receptorok számának csökkenése (például agysérülés, krónikus keringési zavar, degeneráció, vízfejűség miatt) is működészavar léphet fel. Ilyenkor Parkinson szindrómáról beszélünk. Utóbbi esetben a dopamint pótló L-dopa gyógyszer alkalmazása nem eléggé-, vagy egyáltalán nem hatásos. Ebből az következik, hogy ezt a gyógyszert Parkinson-kórban csak akkor érdemes szedni, ha használ. Előfordulhat, hogy hatása nincs, viszont mellékhatást okozhat.