A csigolyatörés különböző típusú és fokozatú lehet. Enyhébb formái során általában a gerincvelő vagy az ideggyökök nem sérülnek, ilyenkor előfordulhat a csigolyatest összeroppanása (kompressziója), ami idősebb korban és/vagy mozgásszegény életmód következtében kialakult csontritkulás során kisebeb sérülés során is kialakulhat. Ilyenkor a csigolyatest magassága csökken, beroppanhat az alsó vagy a felső zárólemez. A csigolya ív, vagy csigolya nyúlványok törése is többnyire komolyabb idegrendszeri sérülés nélkül történhet.
Súlyos a csigolyatörés, amennyiben a baleset következtében a csigolyatest akár több darabra is széttörik, szinte robbanásszerűen szétmegy. Ilyenkor gyakran egy letörött darab a gerinccsatorna felé nyomul, azt szükíti, vagy akár a csatorna tartalmát – gerincvelőt, vagy az alsó szakaszon ú.n. cauda rostokat – összenyomja. Ennek következtében funkcióvesztés, alakulhat ki. Ezek közül a mozgás gyengülése (bénulás) érzészavar, esetleg széklet- és vizelet ürítési problémák, nemi szervek működésének zavara léphet fel. Ilyenkor sürgős műtéti beavatkozást kell végeznünk, hogy megakadályozzuk a tünetek romlását és esélyt adjuk a már kialakult tünetek csökkentésére.

Az L-II csigolyatest kompressziós törése jól látható a csontok 3D CT rekonstrukciós felvételén
Idegtünetek léphetnek fel akkor is, amikor látszólag csonttörés nincs, de a gerincoszlop stabilitását megtartó szalagrendszerben van szakadás. Ilyenkor instabilitásról beszélünk. A törés és a szalagszakadás együttesen is előfordulhat.
Kóros csigolyatörés (patológiás) akkor fordul elő, amikor valamilyen folyamat, például daganat áttét, vagy egyéb betegség következtében kórosan megváltozik a csigolya szerkezeti felépítése, ezáltal gyemgül és akár kis terhelés hatására is eltörik.
A diagnosztika Röntgen vizsgálat, CT vizsgálat alapján lehetséges, az idegképletek állapotáról pontos információt az MR vizsgálat adhat.